1. Ivóvizünk eredete
Ivóvízellátás céljára a kitermelt víz különböző eredetű lehet: felszíni vagy felszín alatti. Felszíni vízként tengervízből, óceánból, természetes tavakból és folyókból nyerhetünk ivóvizet vagy mesterséges víztározókból. Felszín alatti vízbeszerzési lehetőség a porózus rétegekből származó talajvíz, parti szűrésű víz vagy a mélyebb rétegekből származó rétegvíz. Jó minőségű ivóvíz nyerhető a nem porózus kőzetek hasadékaiban található vízből, ez a karsztvíz. Magyarországon tengervízből vagy óceánokból nyert ivóvíz nem fordul elő.
Hazánkban főként felszín alatti vízbázisok biztosítják az ivóvizet. Legnagyobb mennyiségben rétegvizet használunk ivóvízbeszerzés céljából (Dunántúl és az Alföld jelentős része), de a parti szűrésű vízkivétel is jelentős (Budapest és környéke). Egy-két település esetében még előfordul talajvíz használata is ivóvízként, bár ez egyre kevésbé jellemző annak szennyezettsége és sérülékenysége miatt. Kisebb mennyiségben ugyan, de felszíni vizet is ihatunk Magyarország egyes területein (Szolnok, Lázbérc és környéke).
1898. július 28-át írtak a krónikások, amikor Pápán nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a polgárok a hírt – elkészült a város vezetékes ivóvízhálózata és a csapokon közkifolyókon megjelent a víz. Ezzel egy hosszú folyamat végére került pont – a jó minőségű és a fogyasztók számára mennyiségileg is elegendő ivóvíz „megtalálásának történetére”.
Pápa Város vízellátását a kezdetektől a Pápa-Tapolcafő vízbázis biztosítja. Akkoriban a Templom mögött előbukkanó források percenként 35 m3 kristálytiszta karsztvizet juttattak a Tapolca patak medrébe. A források Tapolcafő község közepén álló Templom Nyugati szomszédságában a kréta kori mészkövek, barlangjárataiból fakadtak fel. A források fakadási magassága tengerszint felett 172-167 m között helyezkedett el, vizük gravitációs úton, szabad folyással érkezett a fogyasztóhelyekre az 1890-es évektől az 1930-as évekig. 1967. év elején a források túlfolyó vize csökkenni kezdett, és pár hónap múlva a források kiapadtak. A kiapadás oka a Nyirádon működő bauxitbánya karsztvíz kivétele, volt, ahol a bányászat érdekében kb. 270-350 m3/ perc közötti vízkiemelés folyt. A forráshozamok csökkenésével egy időben a pápai vízellátás biztosíthatósága érdekében 1968 évtől kezdve fokozatosan több kutat fúrtak a források fakadási helyén elsősorban a templom alatti tó helyén.
Örvendetes, hogy a bauxitbányászat leállításával folyamatosan emelkedett a tapolcafői kutak vízszintje. A negatív csúcs 1990. évben volt 73 m-rel, 1998-ban már 31 m-re emelkedett a nyugalmi vízszint. Ez átlagosan 5 m/év emelkedést jelentett.
Az első generációs víziközmű létesítményeket 1898-ban építették. Ekkor a tapolcafői források vize gravitációsan jutott a városba. A 2000 m3/nap kapacitású gravitációs vízmű nyomását a tapolcafői 83. sz. főút melletti víztároló medence szolgáltatta.
A város fejlődése, magasabb épületek terjedése, a vízigények növekedése szükségessé tette a Külső-Veszprémi úti nyomásfokozó szivattyútelep létesítését, mely a nappali órákban dolgozott, így a rendelkezésre álló magasságkülönbség megnövelésével a kiadott vízmennyiséget is növelni lehetett. Második generációként ez a berendezés 1934-től 1979-ig működött.
Az 1960-as évek elejére a megnövekedett vízfogyasztás már meghaladta a gravitációs rendszer 6000 m3/ nap kapacitását.
1968-1982 között épültek meg a harmadik generációt jelentő, a megfelelő vízellátást szolgáló városi főművek: a nagy átmérőjű AC (azbeszt-cement) fővezetékek, a tapolcafői szivattyúház, a városban szembetűnő víztorony, és a három mélyfúrású karsztkút.
2015 októberétől uniós pályázati támogatásból nyert anyagi segítséggel öt Marcal-menti falu is már Tapolcafőről kapja a vizet 26 km távvezetéken keresztül.
A korai vízbeszerzés barlangja
Az 1898-ban épült, ma is használatban lévő medence, bejárata
A víztorony építése korabeli fotókon 1967-1968
Pápa és a környékbeli települések (Bakonyjákó, Bakonypölöske, Dáka, Döbrönte, Ganna, Járiföld, Kemeneshőgyész, Kup, Magyargencs, Marcalgergelyi, Mihályháza, Nagygyimót, Nóráp, Nyárád, Pápa-Borsosgyőr, Pápadereske, Pápa-Kéttornyúlak, Pápakovácsi, Pápasalamon, Szergény, Vinár) a Pápa-Tapolcafőn található karsztkutakból jutnak ásványvíz minőségű ivóvízhez. Ezek a kutak 350-400 méter mélyek, és kb. 10000 éves a bennük található víz. Hasonló minőségű karsztvizet fogyaszthatnak Adásztevel vízellátó rendszerhez tartozó településeinken: Adásztevel, Béb, Csót, Homokbödöge, Nagytevel, Ugod, Vanyola.
Bakonyalja településein (Bakonyság, Bakonyszentiván, Bakonytamási, Bakonykoppány, Bakonyszűcs, Lovászpatona, Nagydém, Pápateszér,) a Fenyőfői karsztkútból jutnak ivóvízhez fogyasztóink.
Tisztított rétegvizet fogyaszthatnak felhasználóink a következő településeken: Vaszar, Gecse, Takácsi, Nemesszalók, Kemenesszentpéter.
2. Az ivóvíz minősége
A Tapolcafőn található kutakból ásványvíz minőségű vizet termelünk ki (ehhez a minősítés mindegyik kútnál rendelkezésre áll), amely 10000 éves. Abban az időben még nem volt sem mikroműanyag, sem pedig gyógyszermaradvány a környezetben és ezért a tapolcafői vízben sincsen semmilyen szennyezőanyag. Az ivóvíz a föld mélyéből zárt rendszeren keresztül jut el a csapjainkba.
Tapolcafőn a vízműtelepen az ivóvizet az egyik legmodernebb technológiával, UV (ultraibolya) fénnyel fertőtleníti a vízmű. Ha valamilyen vízben terjedő baktérium megjelenne a kutakban, akkor ez a fertőtlenítési technológia azonnal hatástalanítaná azokat. A vízvezeték rendszerbe minimális klórgázt adagolunk annak érdekében, hogy egy-egy csőtöréskor se kelljen aggódnunk a fertőzések miatt. Ez a klórmennyiség töredéke annak, amit jogszabály megenged.
A közhiedelemmel ellentétben, ha a poharunkban fehér a víz, az nem klór, hanem apró levegőbuborékok. Pici várakozás után elillanak a vízből. A klór ilyen kis mennyiségben nem változtatja meg az ivóvíz színét, ízét.
A Tapolcafőn található karsztkutak vize megkapta az ásványvíz minősítést. Néhány jellegzetes pápai vízminőségi adat, amely egyes ásványvizek ásványianyag tartalmánál is kedvezőbb:
- kálcium: 68 mg/l
- magnézium: 44 mg/l
- hidrogénkarbonát: 420 mg/l
- nátrium: 3,2 mg/l
- kálium: 1,5 mg/l
Az országos vízminőségi adatokról a Nemzeti Népegészségügyi Intézet honlapján lehet részletes tájékoztatót találni.
Nézzük kicsit az ivóvíz keménységét:
Az ivóvíz többek között tartalmaz bizonyos mennyiségű oldott kalciumot, magnéziumot és egyéb sókat. Ezek alapján beszélünk a víz „keménységéről”, amit Magyarországon német keménységi fokokban (nk°) mérünk: 1 német keménységi fok 10 mg kalcium-oxidot jelent 1 liter vízben.
A lágy víz (8 nk° alatt) mosáshoz (jobban oldódik benne a mosószer), kazánok táplálásához (kevesebb vízkő képződik) kedvező, de íze és egészségügyi hatása miatt ivásra kevésbé megfelelő.
A kemény vizek (18 nk° felett), mint például a mélyfúrású kutakból vagy karsztrendszerekből származó vizeket az elektromos berendezések ugyan nem kedvelik, de ásványianyag-tartalmuk miatt sokkal egészségesebbek és jobb ízűek. Ilyen a Pápán szolgáltatott csapvíz is.
Vízkeménység Pápán: 19-20 nk°
3. Az ivóvíz ellenőrzése
Hazánkban az ivóvíz minőségét és ellenőrzésének rendjét jogszabály határozza meg, a 201/2001.(X.25.) Kormányrendelet. Legjobban ellenőrzött élelmiszerünk a csapvíz. Társaságunk saját vízvizsgáló laboratóriumában rendszeresen ellenőrzi a szolgáltatott víz minőségét. Az eredményeket a hatóságoknak is megküldjük, valamint honlapunkon is közzétesszük. Az illetékes hatóságok önállóan is végeznek vízminőségi ellenőrzéseket és a víztermelő és víztisztító berendezéseket évi gyakorisággal Ők is ellenőrzik. Az ivóvíz minőségéről részletes információkat olvashat a Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján.
Itt hasznos információkkal szolgálnak a házi víztisztító kisberendezések használatáról, hatásairól is.