A csatornázás nyomait már az ókori városokban a görögöknél, sőt még régebben is megtalálhatjuk, melyek közül a legismertebb a római Cloaca Maxima, amely az ókori Rómában épült.
Ez a csatorna a mai szóhasználatunk szerint egyesített rendszerű csatorna volt, mivel benne mind a csapadékvizet, mind a szennyvizet elvezették.
A szennyvízcsatornázás célja és feladata az emberi tevékenység során keletkező szennyvizek összegyűjtése és ártalom mentes elvezetése egy befogadóba, többnyire élő vízbe. Bővebb értelmezés szerint a csatornázásba beleértjük az elvezetett vizek befogadóba történő vezetése előtti tisztítását is.
A Cloaca Maxima részlete
A Pápai Vízmű Zrt területén négy helyen található térségi szennyvíztisztító telep, mely a környéki települések szennyvizét gyűjti össze és tisztítja meg.
Pápa: Dáka, Békás, Mezőlak, Mihályháza, Nyárád, Pápa, Pápadereske
Csót: Adásztevel, Béb, Bakonykoppány, Bakonyszűcs, Csót, Homokbödöge, Nagygyimót, Nagytevel, Ugod
Kup: Bakonyjákó, Ganna, Döbrönte, Kúp, Nóráp, Pápakovácsi, Pápasalamon,
Kemenesszentpéter: Kemenesszentpéter
Szennyvíztisztítás
Egyszerűen megfogalmazva, a szennyvíztisztítás célja azoknak az anyagoknak az eltávolítása a szennyvizekből, melyek a felhasznált vízbe az emberi tevékenység során kerültek bele, s egyrészt károsak a természetes élővizek számára, ahová a szennyvizek használat után kerülnek, másrészt az emberi használat részére az élővizeket alkalmatlanná, vagy legalábbis rossz minőségűvé teszik.
A szennyvizek használat után az úgynevezett befogadóba kerülnek, ami – ritka kivételtől (például öntözés) eltekintve – felszíni víz, azaz vízfolyás (patak, csatorna, folyó), tó vagy tenger. Ezekben a befogadókban természetes körülmények között sokszínű biológiai élet folyik, s ezért ezeket élővizeknek nevezzük. A szennyvizek akkor veszélyesek az élővizekre, ha a bennük levő szennyeződéseket - azok minősége és/vagy mennyisége miatt - az úgynevezett öntisztulási folyamat során nem tudják lebontani, illetve, ha ezt az öntisztulási képességet gátolják. Sajnos, a szerevetlen anyagok – köztük a mérgező nehézfémek – s emellett nagyon sok szerves anyag (például műanyagok, kőolaj) nem bonthatóak le (vagy csak nagyon sok év alatt) az öntisztulás során, s ezekből a legcsekélyebb mennyiség is veszélyezteti a vizek élővilágát, de a víz emberi felhasználhatóságát is.
A szennyvíztisztítási eljárások igen sokfélék. Ezek lehetnek mechanikai, fizikai, kémiai és biológiai módszerrel működőek. A szennyvíz tisztítását több lépcsőben, több eljárás egymás utáni, illetve egymással kombinált alkalmazásával végezzük. A ma már több, mint egy évszázadra visszatekintő története során a települési szennyvizek, vagy - ahogyan a gyakorlatban legtöbbször használjuk – a kommunális szennyvizek tisztításának kialakult egy már klasszikusnak mondható kategorizálása, ami részben alkalmazási technológiai sorrendet is jelentett, s nagyrészt még jelent ma is. Ezek a következők:
- Mechanikai tisztítás
A szennyvizek mechanikai tisztítása viszonylag egyszerű és régen alkalmazott tisztítási eljárások közé tartozik. Célja a nagyméretű, durva úszó és lebegő szennyeződések eltávolítása, a szennyvízben lévő ásványi és szerves lebegőanyagok, valamint folyékony és úszóanyagok eltávolítása.
- Biológiai tisztítás
A települési szennyvizek nagyrészt jól bontható szerves szennyeződéseket tartalmaznak. A szerves anyagok biológiai bomlása történik a szennyvíztelepeken, melyhez mikroorganizmusok és az ő számukra megfelelő mennyiségű oxigén szükséges. A biológiai tisztítás során a szerves anyagok oxidáció révén lebomlanak, nagyrészt szervetlen anyagokká (széndioxid, nitrit, nitrát, szulfát, foszfát stb. és víz) alakulnak, más szóval ásványosodnak. A tisztítás a mikroorganizmusok (baktériumok) élettevékenységén alapszik. A biokémiai oxidációs folyamatokhoz szükséges oldott oxigént különböző technikai megoldással mesterségesen biztosítjuk.
- Kémiai tisztítás
A biológiai tisztítás után még marad a szennyvízben olyan szervetlen anyag, mint pl a foszfor, melynek eltávolítása szükséges, mert ha az élővizekbe bevezetjük, akkor elindul azok eutrofizációja. A foszfor eltávolítása jellemzően vegyszeres oxidációval történik.
Szennyvíziszap kezelés
A fentiekben ismertetett szennyvíztisztítási folyamatok mellékterméke – a rácsszeméten, homokon, köveken, zsíron, olajon túl – a szennyvíziszap, melyet kezelni, stabilizálni kell, s ezt követően kerülhet sor elhelyezésére, hasznosítására vagy megsemmisítésére.
Társaságunknál a szennyvíziszapból értékes komposztot készítünk, melyet a gazdák a környékbeli termőföldeken használhatnak műtrágya helyett a talaj javítására valamint a terméshozam növelésére.