Sokan azt gondolják, ami ízlik, az a jó, az az egészséges ivóvíz. De ez nem így van. Egy jogszabály 56 féle összetevőre megadja, melyikből mennyi lehet a vízben. Az a víz, amelyik nem lépi át e „határértékeket”, az egészséges ivóvíznek számít. És akkor még nem biztos, hogy jó, mert az embereknek az a jó, amit megszoktak. Sokszor, még ha egészségtelen is. Erre jó példa, hogy amikor egy faluban megépül a víztisztító és előírásszerűvé vált a vízminőség, számon kérték rajtuk, miért rontottuk el a jó kis vizüket!
Úgy hallottuk, hogy van kemény víz és van lágy is, melyik a jobb?
Ez tényleg attól függ ki melyiket szokta meg. Mind a kettő lehet jó és rossz, ha a határértékeknek nem felel meg valamelyik összetevő.
De a kemény víz vesekövet okozhat!
Ez tévedés, az epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy nem mutatható ki valódi összefüggés a vesekő előfordulása és a kemény vízzel ellátott települések között. A vesekőképződés sokkal inkább hajlam kérdése. Aki hajlamos rá, annak a szervezete nem a vízből, hanem az élelmiszerből is kiválaszthatja a kő képződéséhez szükséges anyagokat.
Ha már kérdeztétek, mondom, éppen a kemény víz az, ami egészségesebb. Ott ahol ilyet isznak az emberek, ritkább a szívinfarktus és a kevesebb a szív és érrendszeri megbetegedések száma. Az viszont igaz, hogy a kemény vizet az emberek nem kedvelik, mert több mosóport kell használni, és a tea, az étel is ízletesebb, ha lágy vízzel főzzük.
Sokan a klórt utálják benne!
Tényleg van egy nagyon kicsi klór az ivóvízben, de ezt nem az emberek bosszantására tesszük bele! Elmesélek egy igaz történetet. Peruban is klórozták a vizet és a fogyasztók panaszkodtak, jaj de büdös ez a víz a klórtól. El is érték, hogy országosan leállították a klórozást. Mondogatták az emberek, jaj de nagyon jó, hogy nem klóros a vizünk. Ez így is ment egy jó darabig, míg a kilencvenes évek elején ki nem kötött egy kínai hajó, amelyik a tengerbe ürítette WC-tartályait. A víz és ezen keresztül az ivóvíz kolerával fertőződött, ami 595 ezer megbetegedést és 20 ezer halálesetet követelt.
Persze azonnal visszaállították a klórozást.
Sokan mondják a klór ártalmas, de ez így nem igaz. A klórszármazékok az ártalmasak, melyek azokban a vizekben fordulnak elő, melyeket folyóból, tavakból nyernek. Nálunk nincs ilyen vízbázis. Magyarországon is kevés, tudtommal Szolnoknál a Tiszából, a Balatonból, és a Lázbérci víztárolóból, és talán Mohácsnál a Dunából vesznek ki vizet ivóvíz-szolgáltatáshoz.
És mi az igazság a hormonokkal és a növényvédő szerekkel kapcsolatban?
Ez kétféle dolog. A hormonok, a gyógyszermaradványok az emberektől (sőt ténylegesen az emberekből) a szennyvízbe kerül, majd a tisztítótelepet követően a maradék abba az élővízfolyásba, amiből végső soron a tengerbe jut. Az ivóvizeket viszont mélyen a föld alól emeljük ki, ehhez a vízhez a folyóknak nincs semmi közük.
Budapesten tartottak tőle, hogy a Bécsnél, Pozsonynál bebocsájtott szennyvízből származó hormonok bejuthatnak a Szentendrei szigetnél lévő parti kutakba. Emiatt tüzetesen és gyakran vizsgálták, vizsgálják a Duna vizét. A pontos számra nem emlékszem, de a vizsgálatok alapján azt hozták ki, több száz évig kéne abból a megvizsgált, nagyon alacsony hormontartalmú dunavízből innia valakinek, hogy a szervezetbe jutó hormonszármazékok egyetlen tabletta hormontartalmát elérjék.
A permetszerek akár veszélyesebbek is lehetnek, ha nem figyelnénk rá. Ezért előírás, hogy minden vízbázis (értsd hatalmas ivóvízkút) köré több lépcsős védőterületet kellett kijelölnünk, megfigyelő-kutakkal. Így ellenőrizni tudjuk, mikor éri esetlegesen szennyezés a vízbázist és időben közbe tudunk avatkozni. Azonban a Pápai Vízműnél még az idősebbek sem tudnak ilyen esetről.
Tényleg, milyen a pápai csapvíz?
Pápa Tapolcafőről kapja a vizet. Kiváló minőségű karsztvíz, tulajdonképpen nem kell vele semmit csinálni, rögtön iható. A biztonság kedvéért UV fertőtlenítés történik a kitermelés után, megelőzés jelleggel.
Nekem meg az a véleményem, nálunk a panelban nem jóízű a víz.
Ennek valószínűleg az az oka, hogy nagy tömbházban lakom. Sajnos ott a házon belüli vezetékekben a víz mindig langyos, néhol vízmozgás sincs, és ez bizony elrontja a vizet. Tapasztaljuk is, hogy a vízminőségi kifogás jó része ilyen helyekről jön be. Ezeket a belső vezetékeket a házaknak kéne tartaniuk, akkor nem lenne annyi panasz.
Mennyi vizet fogyasztunk, mennyi vizet fogyasszunk?
Ha az ivásra gondolunk, akkor egy felnőttnek 2-3 liter vízre van szüksége naponta. Sajnos a többség nem iszik ennyit és amit iszik az sem a legegészségesebb. Egy gyereknek ennél kevesebbre van szüksége, kb 1,5-2,0 literre és itt még nagyobb gond, hogy egy fejlődésben lévő szervezet válik dehidrálttá, illetve kapja a sok cukrot. Ez rengeteg egészségi, fejlődési probléma okozója.
Az ivásra, főzésre használt víz azonban csupán 1-2 %-a a háztartások vízfogyasztásának. Nálunk az egy főre jutó napi vízfogyasztás átlagosan 90 liter. Ugyanez Budapesten 140 liter, de az Egyesült Államokban és Japánban 350, az EU-ban 200 liter, viszont Afrika egyes országaiban 10-20 liter. Mondhatjuk, nem számítunk pazarlónak. A lakossági vízhasználat csupán 20% körüli nálunk, a többi az iparé, az energiaszektoré és a mezőgazdaságé. Ennél azonban fontosabb, hogy hogy nem csak azt a vizet használjuk el, ami a csapokból kijön, hanem mindazt, ami az egyes termékek előállításához felhasználnak, és ami termékeket mi megveszünk.
Ha jól tudom ezt nevezik vízlábnyomnak!
Igen, vagy másként virtuális vízfogyasztásnak. És ez azért nagyon fontos dolog, mert egy ember virtuális vízfogyasztása kb. négyszerese a tényleges vízfogyasztásának. Ez azt jelenti, hogy valóban nem napi 90 litert fogyasztunk átlagban, hanem 500-at!
Gondolnátok például, amikor megvesztek egy farmernadrágot, ahhoz több mint 10 ezer liter vizet használnak fel. Vagy egy pólóhoz 8 köbmétert? Furcsa, de az igazi víztakarékosság a vásárlási szokásaink megváltoztatásában rejlik!
Akkor már jobban értem, miért mondják, nem lesz elég víz!
Ez elsősorban földi méretekben ad okot aggodalomra. Arról van szó, hogy a Föld népessége rohamosan növekszik, az édesvízkészletek pedig inkább fogynak. Ötven éve 3 milliárd sem volt a népesség, ma 7,3 milliárd. Ráadásul a vízfelhasználás a társadalmi, gazdasági fejlődés miatt önmagában is nő. Erre jön még rá a globális éghajlat változás hatása, melynek leglényegesebb vonatkozásai szintén az édesvízkészleteket veszélyeztetik.
De nálunk sok a kvíz, hiszen medence-ország vagyunk!
Igen sok víz folyik be, és még több kifelé! Ez egyfajta kiszolgáltatottságot jelent. Hallhattuk a Tiszai ciánszennyezésről, a Rába habzásáról vagy a Duna eltereléséről. Ezért a hangsúly a megújuló vízkészleteken van, ami lényegében a csapadékot jelenti. Az egy főre jutó megújuló vízkészletek tekintetében Magyarország földi vonatkozásában a legutolsó helyek egyikén szerepel, Szaúd-Arábia és Jordánia társaságában. Sőt, ha a klímaváltozás eléri a két fok emelkedést, akkor országunk keleti felében már kialakulhat vízhiány. Épp ott, ahol arról beszélnek többet kéne öntözni a kevés eső miatt.
Ezek nem túl derűs kilátások, de pont azt jelentik, jobban kell figyelni a vízre, a vízfelhasználásra.