1898. július 28-át írtak a krónikások, amikor Pápán nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a polgárok a hírt – elkészült a város vezetékes ivóvízhálózata és a csapokon közkifolyókon megjelent a víz. Ezzel egy hosszú folyamat végére került pont – a jó minőségű és a fogyasztók számára mennyiségileg is elegendő ivóvíz „megtalálásának történetére”.
1898.július 28.- 1960.szeptember 27-ig Pápa Város Vízműve látta el a város lakosságát a tapolcafői forrásokból nyert kiváló minőségű ivóvízzel. 1960-ban a Városi Vízművet beolvasztották a megyei vállalatba. 1996. január 1-én 31 önkormányzat alapításával létrejött a Pápai Víz-és Csatornamű Rt., mint a Veszprém Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat egyik jogutódja.
Pápa Város vízellátását 120 év óta a Pápa-Tapolcafő vízbázis biztosítja. Akkoriban a Templom mögött előbukkanó források percenként 35 m3 kristálytiszta karsztvizet juttattak a Tapolca patak medrébe. A források Tapolcafő község közepén álló Templom Nyugati szomszédságában a kréta kori mészkövek, barlangjárataiból fakadtak fel. A források
fakadási magassága tengerszint felett 172-167 m között helyezkedett el, vizük gravitációs úton, szabad folyással érkezett a fogyasztóhelyekre az 1890-es évektől az 1930-as évekig.
1967. év elején a források túlfolyó vize csökkenni kezdett, és pár hónap múlva a források kiapadtak. A kiapadás oka a Nyirádon működő bauxitbánya karsztvíz kivétele, volt ahol a bányászat érdekében kb. 270-350 m3/ perc közötti vízkiemelés folyt.A forráshozamok csökkenésével egy időben a pápai vízellátás biztosíthatósága érdekében 1968. évtől kezdve fokozatosan több kutat fúrtak a források fakadási helyén elsősorban a templom alatti tó helyén.
Örvendetes, hogy a bauxitbányászat leállításával folyamatosan emelkedett a tapolcafői kutak vízszintje. A negatív csúcs 1990. évben volt 73 m-rel, 1998-ban már 31 m-re emelkedett a nyugalmi vízszint. Ez átlagosan 5 m/év emelkedést jelentett.
A vízbeszerzés 120 év alatt történt változásához, átalakulásához hasonlóan változtak, fejlődtek a vízszállítás, elosztás-tárolás műszaki létesítményei is.
Az első generációs vízi közmű létesítményeket 1898-ban építették. A tapolcafői források vize gravitációsan jutott a városba. A 2000 m3/nap kapacitású gravitációs vízmű nyomását a tapolcafői 83. sz. főút melletti víztároló medence szolgáltatta.
A város fejlődése, magasabb épületek terjedése, a vízigények növekedése szükségessé tette a Külső-Veszprémi úti nyomásfokozó szivattyútelep létesítését, mely a nappali órákban dolgozott, így a rendelkezésre álló magasságkülönbség megnövelésével a kiadott vízmennyiséget is növelni lehetett. Második generációként ez a berendezés 1934-től 1979-ig működött.
Az 1960-as évek elejére a megnövekedett vízfogyasztás már meghaladta a gravitációs rendszer a 6000 m3/ nap kapacitását.
1968-1982 között épültek meg a harmadik generációt jelentő, a megfelelő vízellátást szolgáló városi főművek: a nagy átmérőjű AC (azbeszt-cement) fővezetékek, a tapolcafői szivattyúház, a városban szembetűnő víztorony, és a három mélyfúrású karsztkút.
1998-ban elmondhattuk, hogy a legfrissebb korszerűsítés a tapolcafői vízbázis erősáramú és az automatikus működést biztosító irányítástechnikai berendezések és a diszpécserközpont felújítása. Ez a beruházás beváltotta a hozzá fűzött reményeket: biztonságosabb lett a víztermelés folyamata, és csökkent az energiafelhasználás.
Ekkor még csak tervezett kiemelt program volt a vízmérők korszerűsítése, vagyis a régi mutatós vízmérőket könnyen leolvasható számkijelzős mérőkre kívántuk kicserélni. A mérőcseréktől azt is vártuk, hogy a fogyasztók is könnyen tudják ellenőrizni vízórájukat, így a vízelfolyásokat ők is észlelni tudják. Ma már mindenütt számkijelzők vízmérőkkel mérjük a vízfogyasztást.
A Pápai szennyvíztisztító telepen kialakított diszpécser központba telepített irányítástechnikai központ segítségével nyomon követhető a vízszolgáltatás és a szennyvíztisztítás minden mozzanata.
2009 márciusától Tapolcafőn UV berendezés fertőtleníti a bakteriális szennyeződésre hajlamos kutak vizét. Tapasztalatok szerint nagy esőzések és hóolvadás után a vízben megjelennek a baktériumok, ami a vízbázis nyitott karszt jellegéből adódik. Az UV berendezés segítségével a víz minden esetben baktériummentes lesz.
2010-ben újra felszínre törtek a források. A felszínre törő víz elvezetése új feladatot jelentett: a régi Tapolca patak medret újra járhatóvá kellett tenni a feltörő víz számára.
A Tapolcafőn termelő kutak mindegyike megkapta a vízvizsgálati eredmények alapján az ásványvíz minőségű víz minősítést.
A Tapolcafő vízbázist nyitott karsztvíz jellegénél fogva védendő vízbázissá minősítették. A védelembe helyezési és védőidom kijelölési határozat 2014 év áprilisában született meg.
2015 októberétől uniós pályázati támogatásból nyert anyagi segítséggel öt Marcal-menti falu Tapolcafőről kapja a vizet 26 km távvezetéken keresztül.
Jelentős feladatként áll előttünk a Tapolcafő vízbázis tereprendezése a "fakadó vizek elvezetése" program keretén belül.
